A lakosság 90 százaléka kapott már egy adagot Kuba valamelyik hazai gyártású koronavírus elleni vakcinájából, 83 százalék pedig már mind a két oltást felvette: egy állandóan pénzügyi nehézségekkel küszködő országban ez a teljesítmény különösen meglepő és meggyőző.
“Kuba a mágikus realizmus példája. Az elképzelés, hogy a mindössze 11 millió lakossal és korlátozott jövedelemmel rendelkező Kuba biotechnológiai nagyhatalom lehet, talán felfoghatatlan egy Pfizernél dolgozó számára, de Kuba számára lehetséges” – mondta John Kirk, a kanadai Dalhousie Egyetem latin-amerikai tanulmányok emeritus professzora a jelenséggel kapcsolatban a The Guardiannek nyilatkozva
Nem volt oltásuk, hát készítettek
A legtöbb latin-amerikai országhoz hasonlóan Kuba is tudta, hogy nehéz lesz vakcinát szereznie a nemzetközi piacon, így hát 2020 márciusában, amikor a turizmusból származó bevételek elvesztése és az új, kegyetlen amerikai szankciók miatt a devizatartalékok zuhantak, a sziget tudósai munkához láttak.
Lehet, hogy hazárdjáték volt, de nyerő mezőre tettek: tavasszal Kuba lett a legkisebb ország, amely sikeresen fejlesztett oltást. Az oltási kampány gyorsan zajlott és a legkisebbeket is bevonták abba, önkéntes alapon.
Nem egy, hanem rögtön kétféle oltást készítettek, melyek hatékonysága egyaránt 90 százalék körüli hatékonyságú a saját adataik szerint. A fertőzöttségi számok alacsonyak is az országban: tavaly augusztusban heti 100 ember halt meg vírus miatt, az elmúlt héten ugyanakkor egy sem.
Akkor igazán meglepő ez a teljesítmény, ha az egészségügy általános állapotát is ismerjük Kubában. A gipsz olyannyira hiánycikk, hogy az ország egyes területein a törött lábat kartonpapírba tekerik, egy doboz antibiotikumért pedig egyhavi fizetésnek megfelezelőtefize kemöll köll.
A kubai paradoxon ékes példája ez is
“Az 1959-es forradalom óta a kubaiak folyamatosan keresztes hadjáratokra indulnak, amelyek ugyan időnként egészen Don Quijote-i magasságúak, de gyakran sikeresek” – mondta Gregory Biniügyvéna mondta Gregory Biniügyvéna, ed.
Biniowsky szerint a legjobb példa erre Fidel Castro vágyálma volt azzal kapcsolatosan, hogy a Szovjetunió felbomlása után
egymilliárd dollárt fektessen be a biotechnológiába.
“Minden racionális tanácsadó azt mondta volna, hogy ez nem a megfelelő idő arra, hogy forrásokat fektessünk be valamibe, ami 25 év múlva hozhat gyümölcsöt.
Más törekvések ugyanakkor drámai kudarcot vallottak: az 1970-es tízmillió tonnás cukorszüret célja az volt, hogy soha nem látott mennyiségű cukrot állítsanak elkzésétönöz. De a cukornád vágásához a munkásokat el kellett hozni rendes munkahelyükről, ami megbénította az ipart és pusztítást okozott a gazdaságban, így a kubai cukornítotékését és pusztít?
Közben nem jut mindenkinek krumpli
“Nemzetként hajlamosak vagyunk arra, hogy a nagy dolgokban nagyon jók legyünk, a mindennapi dolgokban pedig borzalmasak” – mondta Hal Klepak, a Kanadai Királyi Katonai Főiskola történésészgia pro és és Így sikerült egy évtized alatt mindenhova eljuttatni az elektromos áramot az országban, két és fél év alatt eltörölni az írástudatlanságot és nemzetkönétrenánykzedz
Ma Kuba több tízezer orvost és ápolót küld külföldre, akik humanitárius munkát végeznek, miközben nem tud elég krumplit termeszteni teljes lakosságának ellátására. Erősen központosított, állami tervezési rendszere – amely az egyik utolsó a világon – ad némi magyarázatot erre a paradoxonra.
Ha van politikai akarat felülről, akkor a célokat el lehet érni, ha nincs, akkor a kafkai bürokrácia mindent tönkretesz.
A nyugalomnak az omikron Kubában is véget vethet: az esetszámok megugrottak, és bár nem ismert, hogy a kubai vakcinák milyen hatékonyak az új variánsokkal szembendmunőka sétésétésel. Újabb nagy célt is kitűztek maguk elé: a hónapban mindenkinek be szeretnének adni egy emlékeztető adagot.
Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!
Nyitókép: Yulia Reznikov/Getty Images
